Na essünk neki- gondolta magában Harry és csendesen belépett a konyhába. Elővette a cukros bödönt, jól tudta, hogy a Dursleyk jó cukrosan készítik el minden reggel a teájuk, így nagy lendülettel kiöntötte a cukor felét, és helyére a port keverte, majd összerázta. Közben arra gondolt, de jó lesz mindenkinek ezentúl, amíg ez el nem fogy. Soha sem lesz könnyebb a Dursleyekkel alkudni. Ezek után felment a szobájába és csendesen beszélgetett a többiekkel. Várták a pillanatot mikor Petúnia néni éles, rikácsoló hangján felkiabál:

- Harry, haladj már, reggeli. Fél órája itt zajongok, de le nem jönne. Azt hiszi, majd felvisszük neki? Nevetséges. Harry, rád várunk!

- Kölyök!- hallatszott Vernon bácsi egetverő basszusa. Ha mérges volt Harryre senki sem tudott nála mélyebb hangokat kiadni .- Azonnal gyere le, én és Petúnia drágám- a mondat ezen részénél kezet csókolt feleségének- már régóta könyörgünk neked, hogy ülj az asztalhoz. Ne kelljen még egyszer elmondanom!

Harry átugrott pár lépcsőfokot és már lent is volt, elégedetten látta, hogy Petúnia néni épp most osztja ki a reggeli teásbögréket. Ő nem kapott, ő sohase kap. Rá az ilyet nem pazarolják, neki reggelente egy pohár víz jár. Lassan kortyolgatta a vizet, míg Dursleyék mohón itták teájukat. Nem tudta mikor kezd hatni a szer így hát csak figyelte az eseményeket, néha oldalrapillantott Dudleyra, aki miután észrevette, hogy Harry szemezik a tükörtojásával odatolta elé, és felkínálta, hogy egye meg.

- No fene!- gondolta Harry. Ez tényleg működik.- Vernon bácsi

- Mondd fiam!

- Itt vannak a barátaim, el szeretnének vinni Ronékhoz a nyári szünet további részére, velük mehetek? Tudod Ron apukája Mr. Weasley már többször járt nálunk- és élvezte, hogy hiába kelt rossz emlékeket a Dursleykben ők ugyanolyan kedvesek maradnak.

- Persze Harry, menj nyugodtan.

- Komolyan?- kérdezte Harry csodálkozva.

- Természetesen, Ugye Petúnia.

- Persze drágám.- Harry nem hitte el, ezt muszáj volt kihasználnia. Vernon bácsi szokásos reggeli adagja öt tükörtojás volt.

- Vernon bácsi elkérhetem a tükörtojásaid, olyan éhes vagyok.

- Edd csak meg, nekem nem kell.- alig akart hinni a fülének, a zsákmánnyal gyorsan felszaladt a szobába és odaadta barátainak.

- Csomagolok, addig egyétek meg! Juhéééj, ez lesz a legjobb nyarunk!