Harry izgatottan pakolgatta ruháit ide-oda, mit vigyen, milyen idő lesz, merre mennek, mi mindent fognak csinálni és legfőképp az izgatta hogy felülhet majd a seprűjére és ez a gondolat a lehető legnagyobb boldogsággal tötötte el.
-Skacok! Belegondoltatok már mennyi mindent megtehetünk idén nyáron?- kérdezte Harry törheteten mosollyal az arcán.
-Bele- válaszolt Hermione, ám rajta inkább a másodpercek múlve kibuggyanó könnyek látszódtak.
-Oh, te jó Ég, el is felejtettem. Akkor te már csak ma vagy velünk?
-Ahogy mondod... - komor csend ült a szobára, az az öröm, önfeledt boldogság ami percekkel ezelőtt köztük volt, elrepült. Ez volt a legnagyobb büntetés mindhármuk számára, hogy kaptak egy nyarat amit együtt tölthetnének és mégsem tehetik.
-Nem kérheted meg a szüleid, hogy Ronéknál maradhass?
-Már próbáltam, hajthatatlanok, megvannak győződve róla, hogy Annie néni a legtökéletesebb megoldás.
-Nem értem miért nem engednek hozzánk... - ámuldozott Ron.
-Ugyan srácok, ne törődjünk a holnappal, inkább siessünk és használjuk ki minden percét a még hátralevő időnek!