A vacsora
Creature of the Night 2008.01.17. 15:41
4. rész
-Harry édesem hát itt vagytok!- hallatszott a konyhából Mrs. Weasley örömteli sikolya, amint meglátta Harryt. Közéjük rontott és anyai szeretettel össze vissza csókolgatta. Miután véget ért a ceremónia, visszatért a sütőhöz és tovább folytatta az ebéd elkészítését. Szoknyája mögül előbújt Ginny, aki ragyogó szemekkel nézte Harryt, amint a csomagjaival babrál. Hirtelen odaszökkent elé és kislányosan vékony hangon köszöntötte:
-Szia Harry!- persze a Harry szót hihetetlen gyengédséggel és lassan ejtette ki. Az ikrek, Hermione és Ron alig bírták visszatartani nevetésük a kedves kis jelenet láttán.
-Ugyan Ginny, hagyd Harryt, hagy pakolja ki a ruháit! Édesem Ronnal alszol fent az emeleten, vigyázzatok a borzokkal, mostanában állandóan bejárnak. George pedig már csapdát is állított nekik, de mit sem ér.- így kezdődött Mrs. Weasley szokásos jótanácsainak sora. A három jóbarát ezt már nem is hallhatta, hiszen mind fent voltak már az emeleten és nevettek. Nevettek azon, hogy együtt vannak, azon, amint Ginny köszöntötte Harryt, nevettek az előttük álló éjszakán, nevettek magukon, nevettek bánatukban és kinevették a világot, mert tudták, hogy Annie néni nem állhat közéjük.
-Majd minden nap írok fiúk! És válaszoljatok is ám! Jajj, nagyon fogtok hiányozni! - fakadt ki Hermione.
-Hidd el te is nekünk - vigasztalta Ron.
Az este remekül sikerült. Mrs. Weasley hihetetlenül finom vacsorát dobott össze. Mindenki el volt telve a rántott fircsóklábtól, valamint a Mrs. Weasley-féle fahéjazott fa héjtól. A vacsora végeztével mindenki felhozta szép emlékeit, a régieket, a nem oly régieket, a fájdalmasakat, a vicceseket. Mindenki emlékezett mindenre, ami eddig történt, és azt akarták, hogy majd erre az éjszakára is emlékezzenek, és emlékeikben úgy maradjon ez meg, mint a legszebb éjszaka, amit valaha együtt töltöttek.
Miután a kiscsapat lefeküdt aludni Harry, Hermione és Ron magukra maradtak.
-Srácok sosem felejtem el a ma estét. Azt hiszem szebben nem is alakulhatott volna. Nem is tudom emiatt fogtok e hiányozni, hogy ilyen jó volt, vagy pont emiatt nem, mert boldogan és reményekel telve hagylak itt titeket.
-Sakkozunk!- dobta fel Harry.
-Remek ötlet, de inkább játszunk olyat, amit mindannyian tudunk játszani.
-Megvan- csillant fel Hermione szeme- van egy csomag bűvös kártyám!
-Azzal mit lehet játszani?- kérdezte Ron.
-Amit csak akarsz, a lapok azzá változnak amelyik játékot szeretnéd játszani! Csodás kis találmány, nem?- s azzal Hermione felrohant a szobájába Ginny mellé, és előkutatta a bűvös kártyát valamelyik táskája legmélyéről.
-Mondd el neki!- fakadt ki Harry- Mondd meg neki Ron! Holnap elmegy, azt akarod, hogy ne legyen a tiéd? Tudod jól, hogy ő is szeret. És azt is tudod, hogy ez az utolsó évünk, ha most nem akkor soha többé Weasley barátom!
-De Harry, én... én nem tudom ... miről beszélsz, én soha nem szerettem... én... én... én nem merem! - Harry felkacagott, és olyan örömmel nevetett azzal az örömmel mikor cinkosa lesz valakinek egy kedves kis terv végrehajtásában.
-Meg is talátam! Nos mit játszunk?- kérdezte Hermione.
Kártyázgattak és közben a jövőről beszéltek, tudták, hogy csak pár hónap, amit külön kell tölteniük, eddig is külön töltötték a nyarakat de most tudva, hogy lehetnének együtt, mindannyiuknak fájt. Háromnegyed négy felé össze szedték a ruháikat, a kártyát, mindent, ami lent volt velük és elindultak aludni. Hermione vonata 10-kor indul, addig nem árt egy kis pihenés.
|